Földtudományi Intézetről
Városunkban, Debrecenben a Magyar Királyi Tudományegyetemet a 1912. Július 7 én , a XXXVI törvénycikk elfogadásával alapították. 1914. július 25-én a király által jóváhagyott egyetemi szabályzat öt kar fokozatos létrehozását határozta el (Református Hittudományi, Jog-és Államtudományi, Orvostudományi, Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi, Mennyiség- és Természettudományi Kar).
 |
| Milleker Rezső (1887-1945) |
A Bölcsészettudományi kar keretein belül 1914-ben létesített Földrajzi Intézet élére elsőként Milleker Rezső kapott kinevezést, aki sokoldalú földrajztudós és zseniális szervezőegyéniség volt. A professzor többször volt a Bölcsésztudományi kar dékánja, közreműködött az egyetemen 1924-25-től szerveződő önálló természettudományi tanszékek létrejöttében, de nevéhez fűződik a Nyári Egyetem, a máig létező Földgömb, vagy a Debreceni Szemle folyóiratok létesítése, de szorgalmazta a néprajz magas szintű oktatását. Milleker 3 órás főkollégiuma az Általános földrajz volt, mely mellett 2 órás mellékkollégiumokban a földtudományok egy-egy témakörét tárgyalta. Az Intézet a két világháború között korszerű műszerparkkal, színvonalas szakmai könyvtárral és kiemelkedő tanáregyéniségek (Márton Béla – Gazdasági földrajz, Mendöl Tibor - Emberföldrajz, Berényi Dénes-Meteorológia) segítségével alapozta meg Debrecenben a földrajz tanárképzést. A Földrajzi Intézet így sokáig egyesítette a természetföldrajzi, a meteorológiai és az emberföldrajzi tématerületeket.
1925 szeptemberétől Milleker az ásvány-földtan szakelőadója is volt, majd ezt a szerepet 1926-tól átadta a frissen habilitált magántanárnak, Hoffer Andrásnak (1884-1946), aki az egyetemen többször rövidebb ideig töltött be vezető szerepet református gimnáziumi tanári állása mellett.
A Református Kollégiumban az 1700 évekre nyúlik vissza egy ásványokat, kőzeteket és fosszíliákat is tartalmazó gyűjtemény kialakítására, melyhez 1857-ben kerül a kabai meteorit, és amelyhez 1878-ban Szőnyi Pál adományozott egy közel 33000 darabból álló kollekciót. E gyűjtemény egy része, kb 6000db alkotja a Kollégium 1960 óta védett kiállítási anyagát, más részei a környékbeli iskolákba kerültek szétosztásra. A Református Kollégium gyűjteményéből származó, közel 1100 darabbal került megalapozásra az egyetemen ma is látható, 2012-től védett ásvány-kőzettani gyűjtemény.
Az 1929-től önálló Ásvány-Földtani Intézet főként a természetrajz tanárok oktatásában vett részt Telegdi Roth Károly (1929-36) országos hírű geológus irányításával. Telegdi Roth és utódai az Intézet felszerelésére különös gondot fordítottak, az ásvány-kőzettani gyűjtemény fejlesztése mellett oktatási szemléltető anyagokat, kristálymodell kollekciót alakítottak ki. Telegdi 1936-os távozása után és a Természettudományi Kar 1949. májusi megalakulása közötti időszakban is kiváló geológus szakemberek álltak hosszabb-rövidebb ideig az Ásvány-Földtani Intézet élén: Hoffer András (1936-37 és 1941-44), Ferenczi István (1937-41) és Kovács Lajos (1945-49).
1928-ban Berényi Dénes (1900-1971), akkor még tanársegéd közreműködésével jött létre a sporttelepen az egyetemi meteorológiai állomás. Berényi 1933-ban szerzett magántanári jogosítványt magas színvonalú, országosan elismert meteorológia-klimatológia szakmai munkája eredményeként, majd vezetésével 1934 májusában önálló Meteorológiai Intézetet jött létre.
A II. világháború idején a Földrajzi Intézetet Berényi Dénes és Márton Béla vezették, mivel Milleker súlyosbodó betegsége miatt Budapestre költözött, és máig tisztázatlan körülmények között 1945 májusában meghalt. 1945 szeptemberében a Földrajzi Intézet igazgatására Kádár László kapott kinevezést, aki addig az Újvidéki Kereskedelmi Főiskolán tanított. Debrecenbe korábbi állása megszűnése után kerül, miután Újvidéket elcsatolták Magyarországtól. Az Ásvány-Földtani Intézet 1949. május 8-án Földvári Aladár, a Meteorológiai Intézet Berényi Dénes vezetésével 1951-ben csatlakozott az 1949-ben létrejövő Természettudományi Karhoz Tanszék megnevezéssel. Ellenben a Földrajzi Intézet ekkor még a Bölcsésztudományi Karhoz tartozott, csak 1952-től vált a TTK részévé a Kádár László irányítása alatt (1952-72) létrehozott önálló Általános Földrajzi Tanszék és a Kéz Andor által irányított (1952-1961) Leíró Földrajzi Tanszék létrejöttekor.
A korábbi 3 intézet (1914-től Földrajzi Intézet, 1929-től Ásvány-Földtani Intézet, és 1934-től Meteorológiai Intézet), majd 1952 után Kossuth Lajos nevét felvevő Tudományegyetemen 4 tanszék (Ásvány- és Földtani Tanszék, Meteorológiai Tanszék, Általános Földrajzi Tanszék, Leíró Földrajzi Tanszék) az oktatás terén már korán együttműködött. A hosszú évek alatt a megváltozott igényeknek megfelelően a tanszékek szerkezete és nevük is megváltozott.
A Meteorológiai Intézet, majd 1951-től a Meteorológiai Tanszék hosszú éveken át meghatározó professzora Berényi Dénes, aki 1958-62 között a TTK dékánja is volt. 1968-ban nyugdíjba vonulását követően tanítványa Justyák János kapott megbízást a tanszék vezetésére, aki erről betegsége miatt 1991-ben mondott le. Ezt követően 1991-től Tar Károly, majd nyugdíjba vonulását követően 2009-től Szegedi Sándor vezeti a Meteorológiai Tanszék oktató-kutató munkáját.
 |  |
| Berényi Dénes (1900-1971) | Justyák János (1926-2012) |
Az Ásvány-Földtani Tanszék vezetője 1949-1966 között Földvári Aladár (1906-1973), őt követte 1967-től Pantó Gábor (1917-1972), akit kinevezését követő korai halála miatt rövid ideig (1972-1973-ban) Kulcsár László (1918-1996) váltotta.
A tanszék vezetését 1973-81 között Székyné Fux Vilma (1916-2006) kapta, 1981-1993 között Szöőr Gyula, 1993-1997 Gyarmati Pál, 1997-től 2005-ig újra Szöőr Gyula (1940-2007) egyetemi tanár lett tanszékvezető. 2005-ben Kozák Miklós nyert megbízást, majd 2008-től Rózsa Péter tölti be az Ásvány- és Földtani Tanszék tanszékvezetői pozícióját.
 |  |
| Székyné Fux Vilma (1916-2006) | Szöőr Gyula (1940-2007) |
Kádár László 1948-1949-ben a Bölcsészettudományi kar prodékánja, 1951-52-ben a Természettudományi Kar dékánhelyettese, 1952-54 között dékánja, 1954-55 között pedig az egyetem rektora volt. Az Általános Földrajzi Tanszék 1961-től lett nevében Természetföldrajzi Tanszék, melyet Kádár László 1973-ig vezetett. Tanítványa, Borsy Zoltán (1926-1997) 1973-tól 1991-ig volt meghatározó tanszékvezető professzora a debreceni természetföldrajzi iskolának, aki 1997-ig, hirtelen haláláig aktívan vett részt a kutatásban és a földrajz tanárok képzésében. 1991-2005 között Szabó József professzor tanszékvezetése idején alakult át a képzési szerkezet. 1993-tól bevezetésre került a földrajz tanár mellett a geográfusképzés. Szabó professzor több ciklusban volt a TTK dékánhelyettese, a Debreceni Egyetem tanárképzési rektorhelyettese, az MTA DAB alelnöke, a Magyar Földrajzi Társaság elnöke. 1997-ben a tanszék kezdeményezésére jött létre a GIS központ Lóki József vezetésével. Ennek hatására 2003-ban a Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék nevet vették fel. A tanszék vezetésére 2005-2011 között Lóki József egyetemi tanár kapott megbízást, 2011-től ezt a szerepet Szabó Szilárd tölti be.
 |  |
| Kádár László (1908-1989) | Borsy Zoltán (1926-1997) |
Az 1952-ben Kéz Andor vezette Leíró Földrajzi Tanszék 1961-től Gazdaságföldrajzi Tanszék néven szerepel, amelynek vezetésével Enyedi György akadémikust bízták meg, aki akkor az MTA Földrajztudományi Kutató Intézet igazgatóhelyetteseként, fél állásban látta el a tanszékvezetői tisztet. Enyedi távozása után 1972-74 között rövid ideig Kádár László vezeti a Gazdasági Földrajzi Tanszéket is, azonban 1974-től tanítványa, Pinczés Zoltán (1926-2011) kapja meg a Tanszék irányításának jogát, aki azt az általa megszervezett Regionális Földrajzi Csoporttal közös igazgatás alá vonja. A tanszék 1974-től Gazdasági és Regionális Földrajzi Tanszék nevet veszi fel. Ezekben az években a tanszék egyik meghatározó tanáregyénisége Balogh Béla András volt, aki a földrajz szakmódszertan területét alapozta meg Debrecenben. A Gazdasági és Regionális Földrajzi Tanszék 1990-től Süli-Zakar István irányításával Társadalomföldrajzi, majd az új geográfusképzéshez illeszkedve 1996-tól Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszékként működik. A tanszék vezetésére 2010 júliusától Kozma Gábor nyert kinevezést.
 |
| Süli-Zakar István |
Az 1974-ben Pinczés Zoltán által vezetett Gazdasági és Regionális Földrajzi Tanszék tájföldrajzi munkacsoportjából jött létre 1989-ben az Alkalmazott Tájföldrajzi Tanszék, mely a tájföldrajzi kutatásokat új alapokra kívánta helyezni. A tanszék első vezetője 1989-től Pinczés Zoltán (1926-2011) volt, 1991-től pedig Kerényi Attila egyetemi tanár, akit 2002-ben váltott Csorba Péter. Az Alkalmazott Tájföldrajzi Tanszék neve 2003-ban módosult és azóta Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszékként működik. A tanszék a táji rendszerek gyakorlatorientált kutatási megközelítése mellett tudatosan tett lépéseket önálló szakgeográfus képzés létrejötte irányában. A Tanszék számos új kurzust vezettek be a földrajz tanár és geográfusképzésben, ugyanakkor megőrizte a regionális természetföldrajzi kurzusok oktatását is. A szakgeográfus képzés 1993-tól valósult meg Tájvédő és Terület- és Településfejlesztő szakirányokon az Alkalmazott Tájföldrajzi Tanszék és a Társadalomföldrajzi Tanszék együttműködésében, melyhez természetesen hozzájárult az Ásvány- és Földtani Tanszék, a Természetföldrajzi Tanszék és a Meteorológiai Tanszék oktatói gárdájának munkája is.
 |  |
| Pinczés Zoltán (1926-2011) | Kerényi Attila |
A tanszékek közötti együttműködés formája először az egyes tanszékekből létrehozott tanszékcsoport volt, melyben a tanszékek akkori vezetői éves váltással töltötték be a vezető pozíciót. A 2006-tól bevezetett 2 szintű képzés (alap- és mesterképzés) új kihívást jelentett, a 3 földrajzi tanszék a földrajz alapképzés és a geográfus mesterképzés létrejöttében, míg az Ásvány- és Földtani Tanszék és a Meteorológiai Tanszék az önálló földtudományi alapképzést alapításában vett részt.
2006-tól mind az 5 tanszék Földtudományi Intézetként szervezi közösen az oktatást a DE Természettudományi és Technológiai Kar keretein belül. Az Intézetet 2006-2009 között dr. Tar Károly, majd 2009-2013 között Prof. dr. Csorba Péter vezette, míg a jelenlegi igazgató Dr. Kozma Gábor A Földtudományi Intézetet 2012-ben alkotó Tanszékek: Ásvány- és Földtani, Meteorológiai, Természetföldrajzi és Geoinformatikai, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi, valamint a Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszékek. Együttműködésük alapja az egyetem alapítása óta a földrajz tanárképzés, majd a rendszerváltást követően a geográfus és doktori képzés.
 |  |
| Tar Károly | Csorba Péter |
A Földtudományi Intézet jelenlegi oktatási profiljában mind a földrajztudományok, mind a földtudományok szerepelnek alapképzési szinten. Ez azt jelenti, hogy a Földrajz BSc képzésen belül 5 szakirányon képez hallgatókat (térségfejlesztés, geoinformatika, környezetföldrajz, idegenforgalom, földrajz tanári), míg a Földtudományi BSc képzésen belül 3 szakirányon (geológus, meteorológus és geográfus) történik a földtudományi kutatók képzése. A mesterképzés szintjén jelenleg a geográfus MSc szerepel, melyen földrajz tanár, terület- és településfejlesztés, geoinformatika, táj – és környezetkutatás és geomorfológia szakirányokon szerezhető diploma. Az Intézet környezetvédelmi, megújuló energiák hasznosítása, geoinformatika, urbanisztikai témákban szakirányú továbbképzési szakokat is gondoz levelező és távoktatási formában. Az Intézet tanszékeinek széleskörű külföldi kapcsolatai vannak, mely az ERASMUS program keretében biztosítja a hallgatók és oktatók nemzetközi tapasztalatainak megszerzését.
A földrajz és a földtudományi területek oktatásához hasonlóan az Intézet kutatási profilja is rendkívül széles. A felölelt tématerületek láthatóvá válnak a Földtudományi Doktori Iskola egykori - jelenlegi oktatóinak és PhD hallgatóinak kutatási témáiban. A felszín alatti földtani közeg, a felszín, a talajok és tájak változásának széleskörű vizsgálata mellett a kutatási témák kiterjednek a légkörre, az éghajlatra, illetve a települések és a nagyobb térségek komplex társadalmi-gazdasági értékelésére. Az Intézet tanszékei eredményesen szerepelnek hazai (OTKA, NKFP) és nemzetközi kutatási pályázatokon (HURO), és segítik a határon átnyúló nemzetközi tudományos együttműködéseket.
A földtudományi területen 1994-től vált lehetővé, hogy a korábbi dr. univ cím helyett PhD tudományos fokozatot lehet szerezni az egyetemi képzés harmadik, legmagasabb szintjén. A doktori képzés 1994-től Földtudományi Doktori Programként, 2001-től pedig Földtudományi Doktori Iskolaként működik. A Földtudományok Doktori Iskolát az alapítás után hosszú ideig Kerényi Attila professzor irányította, jelenlegi vezetője Csorba Péter egyetemi tanár (titkár Szabó György egyetemi docens). A Doktori Iskolában 3 alprogram kapott szerepet. Jelenleg a Tájvédelem és éghajlat Programot Kerényi Attila professzor, a Lito- és hidroszféra természetes és antropogén folyamatai Programot Lóki József professzor, a Társadalomföldrajzi és Területfejlesztés Programot Kozma Gábor egyetemi docens vezeti.