Kutatás - Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék | Földtudományi Intézet

Tanszékünk jogelődje, a Gazdasági és Regionális Földrajzi Tanszék Tájföldrajzi Munkacsoportja 1974-ben kezdett el egy olyan munkát, amely sok tekintetben kiindulópont az Alkalmazott Tájföldrajzi Tanszék mai tevékenységét tekintve is. Akkor, Pinczés Zoltán irányításával egy komplex tájföldrajzi munka kezdődött Tokaj-Hegyalján, a Bodrogkeresztúrhoz és Bodrogkisfaludhoz tartozó hegylábi félmedencében.

A minden korábbi hazai tájkutatási vizsgálathoz képest részletesebb terepi munka újdonsága abban állt, hogy éveken át tartó, helyszíni analízis eredményeképp pontos képet kaptunk egy kistájrészlet geográfiai adottságairól, az egyes tájtényezők állapotáról, s ezek társadalmi felhasználásáról. Nem túlzás azt mondani, hogy megvalósult az a szakmai körökben már korábban hangoztatott igény, hogy a tájföldrajz tudományos előrelépéséhez nélkülözhetetlen a táj anyag- és energiafolyamatainak, igen bonyolult rendszerkapcsolatainak analitikus feltárása. A hallgatók bevonásával végzett terepmunkák során szisztematikusan felmértük a tájalkotó tényezők (domborzat, mikroklíma, vízhálózat, talaj, élővilág) adottságait - de elkészítettük a földhasználat térképét, feltártuk a két település demográfiai infrastrukturális, s ehhez kapcsolódóan a munkaerő-gazdálkodási helyzetét is. Kutatásaink értékét még jobban megnövelte az a tény, hogy 1978-79-ben a minta- terület jelentős részén új nagyüzemi szólóteraszokat alakítottak ki, s ez lényegesen módosította a korábbi területhasználati szerkezeten túl a természetes domborzati, vízrajzi, mikroklimatikus és talajtani adottságokat is. A munka kezdetekor tehát még éppen megismerhettük a tradicionális hegyaljai tájhasználati struktúrát, a vizsgálatok végén pedig egy új nagyüzemi területhasználati keret határozta meg a félmedence arculatát.

Terepi, tudományos munkánk súlypontja 1979-ben a Bükkaljára, Cserép- falu környékére helyeződött át. A korszerű tájkutatási törekvéseknek megfelelően itt már elsősőrban a területhasználat környezetvédelmi problémáival foglalkoztunk, nagy hangsúlyt fektettünk a mezőgazdasági talajszennyezés, a talajvíz-szennyezettség, a kommunális környezetszennyezés, a légszennyezettség felmérésére. Jó kapcsolatot építettünk ki a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezet vezetőivel, így tudományos céljainkat sikerült közelebb hozni a gyakorlati életben felvetődő problémákhoz.

A tanszéki hagyományok folytatásaként továbbra is voltak talaj eróziós kutatásaink a Bükkben és a Zempléni-hegységben. Talajeróziós kísérleti parcellák működtek Tokajban, Tarcalon, Károlyfalván és Cserépfalun. Kerényi Attila terepi és laboratóriumi méréseit Talajerózió c. könyvében foglalta össze.

Szintén a hagyományok folytatásaként tovább folytattuk hegyvidéki geomorfológiai kutatásainkat is. Ezek közül jelentős tudományos eredmények születtek a Bükk és a Zempléni-hegység legmagasabb régiójában feltárt fagy környéki (periglaciális) formák, jelenségek, üledékek tekintetében, de Pinczés Zoltán akadémiai doktori értekezésében a fő hangsúlyt már a jelenkori fagy jelenségek praktikus következményeire helyezte s az eredményeket számos fagylaboratóriumi kísérlettel támasztotta alá.
A tanszék kutatási profilja az 1980-as évek közepén két területtel bővült. Martonné Erdős Katalin a turizmus földrajzi vonatkozásaira, Csorba Péter pedig a tájökológiai kutatásokra specializálódott. Az idegenforgalom geográfiai és környezetvédelmi következményeinek törvényszerűségeire bükkaljai, miskolci, hortobágyi, debreceni esettanulmányok világítottak rá. A tájökológiai kutatásokon belül voltak különféle tájszerkezeti vizsgálatok, elemeztük a tájhasználat változásának hatását, és foglalkoztunk a parlagterületek ökológiai adottságaival. Az 1980-as évektől kezdődően a tanszéken folyó tudományos munkák területileg is kiléptek az északkelet-magyarországi régióból. Eredményes megbízásos kutatásokat végeztünk a Szigetközben, arra vonatkozóan, hogy a bősi víz erőmű építése milyen hatással volt a talajvíz szint csökkenésére. Segítettünk több régészeti feltárás talajtani problémáinak tisztázásában (Szentgál, Polgár, Arka), és részt vettünk különféle környezetvédelmi gondok megoldásában (pl. talajok higany- és olaj szennyeződésének kár elhárításában). Kifejezetten alkalmazott geográfiai munkát végeztünk, amikor a Debrecen Városi Önkormányzat megbízására felmértük a városi vízmű rétegvízkútjait körülvevő védterületeken a tényleges és a potenciális szennyezőforrásokat. Más tanszékekkel együtt muködve elemeztük a Nagyerdő rendezési tervének várható környezeti, ökológiai és társadalmi hatásait.

A nemzetközi vonatkozásban is korszerűnek számító tájérzékenységi kutatásaink szintén az 1980-as évek végére nyúlnak vissza. Kiinduló, referencia-adataink még ma is sokszor a bodrogkeresztúri vagy a cserépfalui mintaterületről származnak, következtetéseink azonban többnyire tágabb, regionális léptékűek. A geográfiai szemléletű környezetvédelem elméleti alapjainak rendszerező áttekintése miatt lett ismert alapmunka Kerényi A. Általános környezetvédelem c. könyve (Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged, 1995).
Tudományos kutatásaink metodikáját leginkább az jellemezte, hogy a terepen gyűjtött anyagokat korszerű laboratóriumi vizsgálatoknak vetettük alá, felhasználva a térinformatika nyújtotta lehetőségeket és következtetéseinket igyekeztünk rendszerelvű keretbe helyezve általánosítani.

Ehhez a minoségi előrelépéshez nélkülözhetetlen volt a laboratóriumi háttér megerősítése, az atomabszorpciós spektrográfia, a lángfotométeres mérések lehetőségeinek megteremtése. Ezeknek a műszereknek a beszerzése, valamint a számítógépes feltételek biztosítása, űrfelvételek és szoftverek vásárlása, a számítógépes térképezés meghonosítása az 1990-es évek elején kezdődött. 

Tudományos eredményeinket a publikációkon kívül ismertettük számos nemzetközi konferencián is. Az 1990-es éveket megelőzően ritka kivétel volt 1-2 hétnél hosszabb külföldi tanulmányút (Pinczés Zoltán 1975-ben Finnországban, Kerényi Attila 1982-ben az NDK-ban töltött 2-3 hónapot). A 90-es években lényegesen több lehetőség adódott a hosszabb külföldi tanulmányútra. Rendszeres szakmai kapcsolatunk alakult ki a grazi, selmecbányai, roskildei, drezdai, oldenburgi, bergeni kollégákkal, akikkel közös kutatási pályázatok, oktatási kapcsolatok terén sikeresen együttműködtünk.

2003-ban az Alkalmazott Tájföldrajzi Tanszék felvette a Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék nevet. A már korábban is folyó OTKA alapkutatásaink mellett számos EU pályázathoz és nemzetközi projekthez tudtunk csatlakozni megújult kutatási profilunkkal. Ezek közül néhány: